A könyvben megjelenő gondolattöredékeket öt nagy fejezetre oszthatjuk. Az írások alapvető létkérdések körül forognak, mint élet, halál, szerelem és bűn. A könyvben kifejtett koncepciókat a szerző lényegre törően tárgyalja, ezért az írások terjedelme átlagosan 4-5 oldal. Az itt ismertetett témák és felmerülő kérdések – melyek szorosan kapcsolódnak az emberi élet erkölcsi részéhez – jelenünkben sem veszítették el aktualitásukat, sőt szükséges, hogy újra és újra elővegyük, majd új perspektívából szemléljük azokat.

A könyv 25 gondolattöredéket tartalmaz. Az egyes témák tartalmának részletes kifejtése olyan eminens szerzők megnyilatkozásainak felidézésével kezdődik, mint Ágoston, Assisi Szent Ferenc, Kierkegaard és Max Picard. Még színesebbé és érdekesebbé teszi a könyvet az irodalmi példák felhozatala, mint a misztikus Silesius által írt létkérdéseket tárgyaló költemény gondolatain való töprengés. Ez a kétsoros vers bemutatja, hogy az emberi élet pont ellenkezője a rózsáénak. A rózsa csak virágzik, megadatott neki az önmagában való létezés öröme, a pillanatnak élés. Erre az ember képtelen, mivel állandóan a külvilágra reflektál, így megfosztja magát attól, hogy a jelenben éljen. Fontos megemlíteni a művészettörténeti utalásokat is; Lavater – aki a „Látni a láthatatlant” című írásban jelenik meg – az emberi arc fontosságára próbálja meg felhívni a figyelmet Giotto egyik híres alkotását (Joachim és Anna találkozása az Aranykapunál) segítségül hívva: az arc lavateri értelemben a szellem alkotómunkájának tekinthető, mert a látható dolgokon áthatolva képesek lehetünk megpillantani az istenit.  

A kiválasztott témák és szerzők széles spektrumon mozognak. A sokszínű tematika mellett Kocziszky változatos keretek között szelektál a különböző korokban élt költők, művészek, egyházatyák, tudósok és filozófusok művei közt. Sőt egyes szerzőket – Kierkegaard, Ágoston – többször is megszólaltat különféle témákban. A könyvben lévő értekezések csoportosításakor az elsődleges szempont kizárólag egy tematikus perspektíva mentén lett megalkotva, a kronológiai rendezőelv figyelembe vétele nélkül. A kötet szerzője nem törekszik arra, hogy kizárólag a kereszténység nagy teológusait, filozófiáit mutassa be. Igaz, eredetileg az volt a célja, hogy keresztény gondolkodóktól válogat, mégis, a kötet végén található tanulmányoknál feladja ezt az elvét, és végül kiterjeszti a kört. Így kerülhettek be a válogatásba magukat ateistának valló gondolkodók is, akik – a kötet szerzőjével egyetértve – hatalmas veszteségként tekintenek a keresztény gondolkodás elsorvadására. Szerepeltetésük kiváló döntésnek bizonyult, mert az itt kiválasztott kortárs szerzők – mint Badiou és Žižek – úgy merítenek az Újszövetségből, hogy annak hittartalmát ugyan megkérdőjelezik, de mégis valami kardinális igazságot vesznek észre benne. Ez jelentős mértékben hozzásegíti ezt a könyvet ahhoz, hogy igazán újszerű és aktuális dolgokra hívja fel a figyelmet.

A kötet központi részét képezik az antropológiai és egzisztenciális kérdések, valamint a társadalom és politika témaköre. Ezekről érdemesebb kicsit bővebben is említést tenni. Az első nagy csoport az önmegismerés kérdéseit járja körül, itt érdemes szemügyre vennünk az „Ágoston: Megismerni önmagunkat, ahogy Isten ismer minket” című írást. Ez a rész rögtön egy szembeállítással kezdődik. Míg a görög bölcselet az emberitől akart az istenihez felemelkedni, addig Ágoston úgy gondolja, hogy még ha önmagamat nem is ismerem, Istenről mégis tudhatok, mivel az istenismeret elvezet a magamra vonatkozó igazsághoz. Amikor felvetjük, hogy mit is keresünk, amikor boldogok akarunk lenni, akkor erre az ágostoni válasz az, hogy Isten és a magunk ismerete elengedhetetlen a boldogsághoz. Az önismeret egy szélsőségesebb formájába nyerünk betekintést Antiochiai Izsák („Kísértés: A hely puszta volt”) példáján keresztül. A 3-4. században élt remete szentek elhagyták a lakott világot és a sivatagot választották új otthonuknak, ahol az extrém körülmények lehetővé tették, hogy megismerhessék önmagukat. A sivatag mérhetetlen magánya tökéletes helyszín az önvizsgálatra, mert minden olyan érzés a felszínre tör, ami az emberi lélek mélyén lakozik. A „Kierkegaard: Mi a halálos betegség?” című részben a lélek nagy betegségéről olvashatunk szemelvényt. Kierkegaard szerint halálos kórként tekinthetünk a kétségbeesésre, ami nagy fenyegetettséget jelent önmagunkra nézve. Ha az ember elkapja ezt a kórt, jóllehet még él, mégis már halottnak tekinthető. A kétségbeesett ember nem tud és/vagy nem akar nyitni az isteni végtelenség felé, képtelen a maga véges korlátaiból kilépni.

Végül a könyvben egy jelentős rész foglalkozik az újszövetségi könyvek és a politikai gondolkodás közös dilemmáival. Mindegyik tanulmány érdekfeszítő, különösen a „Szabadság” című írás, amely Bonhoeffer szemszögéből nézve vizsgálódik. Bonhoeffer azt a provokatív kérdést teszi fel, hogy mi a helyes Biblia szerinti cselekedet a történelem egy olyan sötét korszakában, mint a nácizmusé volt. Ha erkölcsileg kifogásolható is, de nem kellett volna például eltenni láb alól egy őrült diktátort?

Alapvető kérdésre világított rá Kocziszky, amikor Ricoeurt beválogatta a kötetbe: a „Mi az állam: Felelősség vagy Fenevad?” című rész arra kérdez rá, hogy a kereszténységnek/a keresztény embernek milyen viszonya kell, hogy legyen a politikához. Rávilágít az állam kettős arcára: nem vonja kétségbe az állam létjogosultságát, mert fontos szerepet tulajdonít a közösség életének megszervezésében és magas szintű döntések meghozásában, de rámutat, hogy ezen túl az állam az erőszakosság intézménye is. A legmeghatározóbb kérdés ebben az egységben: hogyan viszonyuljon egy keresztény az államhatalomhoz? Az első és legfontosabb az intellektuális éberség, aminek jellemeznie kellene egy keresztény ember politikai látásmódját. A hívőnek tájékozottnak kell lennie a világban zajló eseményekről, és elemi kötelessége, hogy kritikájával korlátok közé szorítsa a politika túlkapásait, ezáltal mindenkor leleplezve a hatalom önistenítését.

Ez a kötet nem a megszokott módon fejti ki gondolatait. Egyfelől szokatlannak hathat, hogy Kocziszky Éva egy olyan szerkesztési elvet alkalmazott a könyv létrehozásakor, hogy a sokszínűen kiválogatott 25 témát csupán 3-4 oldalban fejti ki. Másrészt javára írható, hogy a kérdésekben kevésbé jártas érdeklődők számára is biztos ismereteket nyújthat, legyen szó költészetről, művészetről vagy politikai gondolkodásról. Végül a témában elmélyült olvasóknak is hasznos lehet, mert ha részletes információkban nem is gazdag, de egy új perspektívát tud mutatni, amivel önálló gondolkodásra sarkallhat. Ezáltal pedig az olvasónak olyan érzése lehet, hogy a könyv társszerzőjévé vált.

Kocziszky Éva, Antifilozófusok huszonöt időszerű kérdése a kereszténységhez, Budapest, L’Harmattan, 2014.