Egy nem elfeledett hagyomány megismerésére invitálom az olvasót. A mai napig meghatározó a hindu és buddhista vallási tradícióban az „élő istennők”, a kumarik tisztelete. A kumarik olyan fiatal (2-7 éves), szűz, serdülőkor előtt álló kislányok, akiket istennőként tisztelnek. Számos kumarit tisztelnek szerte Nepálban, de a legjelentősebb a katmandui palotában élő ún. „royal kumari”. A jelenlegi royal kumarit 2008-ban választották ki, aki akkor 4 éves volt. Az élő istennők tisztelete Indiában is egy létező hagyomány, azzal a különbséggel, hogy ott csak egy vallási ünnep keretén belül – Navratri, Durga Puja - egy napra választanak ki egy kislányt, akit az ünnep ideje alatt tisztelnek.

Számos legenda szól arról, hogy a kumari tisztelet hogyan kezdődött. Az egyik szerint a Malla dinasztia utolsó királya minden este egy kockajátékot játszott Durga/Taleju istennővel. A királynak titokban kellett tartani még a felesége előtt is, hogy kivel találkozik esténként. A király felesége azonban kíváncsi volt mit csinál a férje, így titokban megleste. Az istennő haragra gerjedt, ezért többet nem látogatta meg a királyt. A legenda egy másik változata szerint a király szexuálisan közeledett az istennőhöz, aki ellenállt. A királynak bűntudata volt emiatt, ezért az istennő még utoljára álmában közölte vele, hogy ha valaha még látni akarja, akkor fel kell kutatnia a Sákja klán lányai között. A király feladata és kötelessége, hogy felkutassa az istennőt. Fontos megjegyezni, hogy a kumari hagyomány nem csak történelmi és vallási, hanem politikai vonatkozású is. A király minden év szeptemberében egy ünnepség alkalmával – Ratha Jatra, Indra Jatra - látogatja meg a kumarit a Durbar téri rezidenciáján Katmanduban, ahol megkapja az áldást a következő évi uralkodásához.

A legenda szerint a kumarik Durga/Taleju istennő reinkarnációi. Úgy vélik, amikor egy kumari menstruálni kezd, Durga/Taleju istennő elhagyja a kumari testét, és ezzel az istennő pozícióját is elveszíti, és küldetése megszűnik. Ekkor újra fel kell kutatni azt a kislányt, a leendő kumarit, akibe az istennő költözött. A kumarik felkutatása komplikált feladat, sokban hasonlít a Dalai Láma kiválasztási procedúrájához. Mindkét esetben királyi asztrológusok, papok, vallási vezetők felügyelik és segítik a kiválasztás folyamatát. A jövendő kumarinak egészségesnek kell lennie, semmilyen fogyatékossága nem lehet. A kiválasztáskor mind a külső és belső adottságok fontos szerepet töltenek be. A külső megjelenésében kecsesnek, törékenynek, sötét szemű és hajúnak kell lennie. A belső tulajdonságok közül a legfontosabb egy kumarinál a béke és a félelemnélküliség. A horoszkóp elkészítése is egy lényeges része a kiválasztási folyamatnak, mert itt is erősen megjelenik a politikai vonatkozás, mert az új kumari horoszkópjának ki kell egészítenie a királyét. Fontos, hogy kettőjük között nem lehet konfliktus, mivel a kumari legitimálja a király hatalmát a következő évre. Arról is meg kell győződni, hogy a kumari családja is hűséges a királyhoz. Számos próbát kell kiállniuk a leendő kumariknak, mielőtt az arra illetékesek megbizonyosodnak arról, hogy ki a legmegfelelőbb erre a pozícióra. Az egyik próba - Dashain fesztivál – alkalmával, az ún. fekete éjszaka során 108 bivaly és kecskefejet áldoztak. A kumari jelöltnek a leölt állatok között kellett eltöltenie az éjszakát egyedül úgy, hogy nem sírhatott és a félelem jelét sem mutathatta. A leírások szerint maszkos emberek is táncoltak körülötte, hogy megijesszék. Azonban ennek a szokásnak a létezése erősen vitatott. Egy volt royal kumari 2005-ben megjelent könyve szerint (From Goddess to Mortal) ezek nem történtek meg akkor, amikor őt kiválasztották. A végső teszt alkalmával a leendő kumarinak ki kell választania azokat a tárgyakat, amely az előző kumarié volt. Ha ezt a feladatot is sikeresen megoldotta nem marad kétség, hogy ő a választott.

Miután a kumari kiválasztása megtörtént rituálisan meg kell tisztítani a testét és a lélekét a múlt tapasztalataitól. Durga/Taleju templomából átkísérek az új otthonába a Kumari Ghar-ba, mely mindaddig az otthona lesz, amíg Durga/Taleju istennő nem távozik el tőle. Ekkor utoljára fehér ruhát adnak rá és a saját lábán sétál át a palotába. A beiktatás után a lábai nem érinthetik a földet, ezért gyaloghintón vagy ölben hordozzák. A lábai szentek, amelyet cipő nem fedhet el, ha szükséges egy piros zoknit húznak a lábára. A kumarihoz érkező emberek megérintik vagy megcsókolják a lábát. A beiktatás után vörös ruhát kell hordania, fejdíszt, és egy jellegzetes tűz szemet is festenek a homloka közepére, ami különleges erejének a szimbóluma. Ettől fogva egy új élet kezdődik a kislány számára, szigorúan meghatározzák a napirendjét, és azt is kivel érintkezhet. Régen jellemző volt, hogy a kumarikat elszakították családjuktól és csak ritkán találkozhatott velük. Azonban ma már megengedik, hogy a szülők is a lányukkal élhessenek a palotában, és segítsék őt mindenben. Ez az élet merőben más, mint amihez addigi élete során hozzászokhatott. Tömegek várják a palota előtt, hogy ha csak egy pillanatra is, de megpillanthassák őt. Vannak olyan szerencsések, akik bejuthatnak a kumari szobájába, akik meglátogatják hiszik, hogy bármilyen betegséget képes meggyógyítani, és minden bajt elmulasztani. Hivatalnokok, kormány tisztviselők látogatják meg, akik ajándékokat, ételt hoznak neki, melyet a kumari csendben elfogad. Ilyen látogatások alkalmával a kumari viselkedéséből jósolnak is. Például, ha egy kumari sír, vagy fél az jelentheti azt, hogy az őt meglátogatóra komoly betegség, börtön vagy halál vár.

Sok ember gondoskodik arról, hogy egy kumari semmiben ne szenvedjen hiányt. Feladataik közé tartozik, hogy megfürdessék, felöltöztessék, kisminkeljék, és az is, hogy a ceremoniális feladatokat megfelelően lássa el. Sokáig ragaszkodtak ahhoz, hogy a kumarik nem részesülhetnek oktatásban. Azonban ez mára megváltozott, 2008-ban a nepáli bíróság kötelezővé tette az iskolába járást. A bíróság kimondta, hogy nincs olyan történelmi vagy vallási dokumentum, amely megtiltaná azt, hogy a kumarik iskolába járjanak. Területenként eltérő, hogy egy kumari közösségben vagy magántanárnál tanul, de átlagosan napi 3-4 órát tanulással kell töltenie. Az oktatás különösen fontos, hiszen a kiváltságos élet megszűnése után vissza kell térniük eredeti környezetükbe. Miután Durga istennő távozik belőlük a kumarik sorsa bizonytalan. A szerencsésebbek egyetemre is járhatnak, de egy szinte majdnem biztos mindannyiukban: jóval később mennek férjhez, mint a nepáli lányok többsége. Összeállítottak egy listát, amely a XX. század elejétől kezdve felsorolja az addigi kumarikat, és kitér arra hány évig regnáltak, mikor házasodtak és hány gyermekük született. A babona szerint az a férfi, aki egy volt kumarit vesz feleségül hat hónapon belül meghal. Ezt a hiedelmet természetesen az élet nem igazolja.  

Végül térjünk ki arra, hogy korszerű és szükségszerű-e a kumari hagyomány fennmaradása. Igyekeztem hangsúlyozni, hogy a kumarik politikai szempontból is fontos szerepet töltöttek be. Ezen még az sem változtatott semmit, hogy Nepálban 2007 óta hivatalosan is megszűnt a királyság, és 2008 óta független köztársaság. A politikai változás nem azt mutatja, hogy szükséges lenne eltörölni ezt a 16. század óta tartó tradíciót. Ez a jelenség szorosan a kultúrájukhoz és a mindennapjakhoz tartozik. Az emberi jogok védelmezői úgy gondolják, hogy el kellene törölni ezt a hagyományt. Ennek érdekében 2007-ben egy petíciót nyújtottak be a bíróságra, és a kumarik lelki károsodásra és kizsákmányolásukra hivatkozva kérték, hogy szüntessék be a kumarik tiszteletét. Szerintük a lelki károsodás a kiválasztás folyamán éri a kislányokat, de mint említettem, egy volt kumari szerint ez nem is történik meg. Ma már a legtöbb kumarinak a családjától sem kell távol lennie, mivel együtt élhetnek. Az igaz, hogy a lányokat az addigi megszokott környezetükből kiszakítják, és egy sokkal szigorúbb napirend és kontroll szerint kell élniük, mely egy gyerek számára megterhelő lehet. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a legtöbb lánynak sokkal rosszabb sorsa lenne. A nőket érintő társadalmi viszontagságok közé tartozik, hogy fiatal lányokat adnak el prostituáltnak nap, mint nap. Az sem rendkívüli, hogy 13 évesen adják férjhez egy sokkal idősebb férfihoz, a korai terhesség, és az ezzel járó komplikációk pedig végzetesek lehetnek. A legtöbb lánynak arra sincs meg a lehetősége, hogy iskolába járjon. Attól, hogy eltörlik a kumari hagyományt ezek a problémák nem lesznek megoldva. A kumariknak ez egy kitörési lehetőség, itt biztonságban vannak, anyagilag is. Arról nem is beszélve, hogy a társadalom is elismerően tekint egy olyan családra, melyben van egy kumari. Egy 2011-es Kathmandu Post cikk szerint a kumarik élete a szigorú napirendet leszámítva átlagosnak mondható, iskolába járnak, vagy magántanárnál tanulnak, számítógépezhetnek, játszhatnak a barátaikkal.