Részlet - Szexualitás a világvallásokban, Iszlám. Mohamed és a szex.
Mohamed és a szex
A három nagy monoteista vallásban az istenségben nem jelenik meg semmilyen szexuális kettősség, eltávolodtak attól a hitrendszertől, amelyben az egymással szemben álló, női és férfi tulajdonságokat vegyítő kozmikus erők uralkodtak, amit a kínai taoista filozófiában a jin és jang szimbolizált, vagy a hinduizmusban a Siva-Sakti páros jelképezett. Ezek a szexualitáshoz való hozzáállás eltérő modelljét tárták fel a három egyistenhitű valláshoz képest, amelyek elfogadták azt az isteni parancsot, hogy a szexuális viselkedésnek vallási vonatkozásúnak kell lennie, aminek elsődleges célja, a már Genezis első fejezetéből idézett „Szaporodjatok és sokasodjatok” elv. Ezt mind a három vallás - még ha különbözőképpen értelmezve is ennek módját és megvalósítását – elfogadta.[1]
Sem a judaizmusban, sem a kereszténységben nincs olyan világos kinyilatkoztatás arról, hogy a vallás meghatározó alakjának, - jelen esetben Mohamednek, az iszlám vallás Prófétájának – milyen a szexualitáshoz való viszonya. Talán most az is a fő gond, hogy túl sok információ birtokában vagyunk, - ha lehet ilyet mondani - amik néhol ellentmondásba is keverednek egymással, így míg máshol az okozott nehézséget, hogy túl kevés adat volt a birtokunkban, itt pont az ellenkezőjével találjuk szembe magunkat. Mohamedet úgy ábrázolták, mint aki egy mélyen vallásos ember volt, akihez szorosan hozzátartozott, hogy házas férfiként és apaként mutassák be. Ez volt a minta a hétköznapi hívek számára, és nem egy nőtlen, aszketikus tulajdonságokkal bíró vallási vezető képét helyezték előtérbe. Mohamed vált a vallási és politikai élet központi figurájává és még mielőtt megkapta volna a kinyilatkoztatást, elismerésre tett szert a közösségben megbízhatóságával. A Hadísz jegyezte fel a Próféta példaértékű életét, ami bővelkedett olyan feljegyzésekben, ami kitért Mohamed viselkedésére, szexuális életére, és házasságára. Az iszlám vallás alapítójának életrajzi forrásai szerint egy gazdag mekkai özvegy kereskedőnő felfigyelt a keményen dolgozó férfira, aki annyira elnyerte a nő bizalmát, hogy felfogadta a saját üzletének vezetésére is. Az özvegy neve Khadizsa volt, akire a férfi mély benyomást tett, lenyűgözte képességével és erkölcsi értékével, ezért a nő házassági ajánlatott tett neki, amit ő elfogadott. Mohamed ekkor 25 éves lehetett, a hölgy pedig közel 20 évvel idősebb. Házasságukra sikeres és boldog párkapcsolatként utalnak, amiből állítólag egy utód született, és egy monogám kapcsolat volt, ami egészen Khadizsa haláláig tartott. A kettőjük között kialakult viszony nagyban meghatározta Mohamed nézetét a nőkről, akikre egyenlő félként tekintett, sőt búcsúbeszédében felszólította a muszlim férfiakat arra, hogy kedvesen bánjanak a nőkkel. A leírások szerint Mohamed és a felesége igazi társak voltak, a nő több alkalommal is segített a férfinak, és befolyással volt rá, főleg amikor a Prófétának szembe kellett néznie a muszlim közösséget fenyegető krízissel, akkor örömmel fogadta tanácsait partnerétől. Viszont már ezelőtt is sok támogatást kapott Mohamed a feleségétől, és ösztönözte őt az elhívás után. A Próféta 40 éves kora körül elment gondolkodni, elmélkedni, és egyedül lenni, ekkor kapta meg élete első vízióját egy barlangban Gábriel arkangyaltól, aki kinyilatkoztatta a Korán első szavait. Ez az élmény teljesen felrázta a Prófétát, aki izgatottan tért vissza feleségéhez, és mesélte el neki a tapasztalatait. A nő erősítette meg őt abban, hogy megkapta a kinyilatkoztatást, így Khadizsa vált első - női - muszlimmá. Ez egyfajta iránytű is lehetett a korai muszlim közösségben, amikor még a nők vezető szerepet játszottak a közösségi, vallási és politikai életben. Khadizsa modern nő lehetett, akinek Mohamed sokat köszönhetett. A nő haláláig a Prófétának egy felesége volt, a férfi 50 év körüli lehetett, amikor özvegy lett, majd életének utolsó évtizedében vett magának feleségeket, ágyasokat.[2] Ekkor már prominens figurájává vált a vallásnak. A házasságok fő célja az volt, hogy megszilárdítsa az új vallás alapjait. Mohamed házasságainak elsősorban politikai aspektusa volt, és jövendőbeli feleségei közül majdnem mindenki már házas volt egyszer. Tulajdonképpen nem kérdés, hogy Mohamed első felesége után a házasságok stratégiai szövetség megalapítása céljából köttettek, hogy más törzsekkel is megteremtse, illetve fenntartsa jó viszonyát. Emellett a többnejűség, az i. u. 7. században az Arab-félszigeten nem számított kirívó dolognak. A politikai szövetség megerősítése szempontjából tulajdonképpen elengedhetetlen volt, és Mohamed házasságai azt a célt szolgálták, hogy egyesítsék a muszlim közösséget és megszilárdítsák az új vallás alapjait. Mohamed eredeti terve logikusan az kellett, hogy legyen, hogy az utódok továbbviszik a dinasztiát, bár tény, hogy ebben semmi sikert nem ért el.[3] Mohamed szexuális életének konkrét leírásáról keveset tudhatunk, de a Próféta életének feljegyzői között voltak olyan tendenciák, amelyek megpróbálták a Prófétát minden jó tulajdonsággal felruházni és népszerű hőssé tenni, azáltal, hogy extrém szexuális energiákat kapcsoltak a személyéhez. Egy nyilvánvalóan túlzó kijelentést tett a Próféta libidóját illetően a hagyományőrző Ṣaḥīḥ al-Bukhārī, aki azt mondta, hogy Mohamed ki tudta elégíteni mindegyik feleségét 1 óra alatt, és 40 ember szexuális ereje volt benne.[4] Ettől sokkal valószínűbbnek, és valósághűbbnek tűnik az a megállapítás, hogy Mohamed felosztotta idejét a feleségei között, felváltva töltötte az éjszakát hol az egyiknél, hol a másiknál.
A hagyományok eltérő számokat mondanak arról, hogy Khadizsa halála után mennyi felesége lehetett a Prófétának, de átlagosan elmondható, hogy 13-15 felesége lehetett még. Ezek a nők többnyire özvegyek, rabszolgák, és hadifoglyok voltak. Mohamed második leghíresebb, és legkedveltebb felesége Aisa, aki Abu-Bakr - Mohamed halála után az első kalifa – lánya volt. Ez - a politikai perspektívát leszámítva - azért is érdekes, mert a lány egyes források szerint a házasságkötéskor még csak 6 éves volt, és a házasság beteljesülésekor 9-10 év körüli lehetett.[5] Aisa, fiatal kora miatt, közvetlenül a házasságkötés után még édesanyjával élt. Sok hadísz megemlíti a különleges kapcsolatot a lány és Mohamed között, amit a szerelem mellett egy szoros barátságként is jellemeztek, ami abban mutatkozott meg, hogy a Próféta szívesen játszott vele és később a férfi a nő karjaiban halt meg. Aisáról úgy emlékeztek meg, mint egy szókimondó és tanult nőről, aki Khadizsához hasonlóan fontos szerepet töltött be Mohamed halála után a vallás további alakulásában. Mohamed 62 éves korában halt meg és nem gondoskodott utódokról. Mohamed halála után a feleségei nem házasodhattak újra, a Korán erre vonatkozóan adott egy előírást: „Ó, Próféta asszonyai! Ti nem olyanok vagytok, mint bármely (más) asszony. Ha őrizkedtek, hát ne legyetek mulyák a szóval, hisz kinek szívében a betegség, sóvárog (rátok), hanem szóljatok illő szót. S tartózkodjatok házaitokban. S ne cicomázzátok fel magatokat a Tudatlanság korának cifrángjaival. S tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, s engedelmeskedjetek Allahnak, s az Ő Hírnökének. Allah el akarja meneszteni rólatok az iszonyatot, s ó Ház népe, hát Ő (igaz) tisztítással tisztít meg benneteket.”[6] Eszerint létezik egy olyan elgondolás, hogy a szexuális etika csak a Prófétára és a családjára vonatkozott, és nem a muszlim közösség egészére terjedt ki, ezért a kettő között érdemes lenne különbséget tenni. Ha ez igaz, akkor tulajdonképpen a többnejűség szükségtelen egy hétköznapi muszlim számára. Vannak olyan modern muszlim hitvédők, akik szerint a többnejűséget a speciális körülmények miatt engedélyezték Mohamed idejében, mint például a háborúk, ahol rengeteg férfi az életét veszítette, és így a nők magukra maradtak a gyerekeikkel. A Koránban tény, hogy találunk példát arra, ami buzdítja a férfiakat, hogy vegyenek 2-3-4 feleséget, emellett azt is kiköti, hogy ha gondot okoz a többnejűség, akkor egy feleség is elég. A következőket írja: „S ha féltek, hogy nem vagytok méltányosak az árvákhoz, hát párosodjatok az asszonyokkal kik jók nektek, kettőt, hármat, s négyet. S ha féltek, hogy nem vagytok igazságosak, hát egyet, avagy mit jobbotok bír.”[7] Tény, hogy a kultúrát átitatja a többnejűség, és úgy tűnik néhány férfi több száz feleséget is vett magának, mégis megtalálható az a gondolat, hogy a többnejűség igazságtalanságot eredményez. Tehát ez nem lehet optimális módja a családi kapcsolatok megszervezésének, mégis ha megfelelően tudja a férfi kezelni, akkor nem zárható ki. Mohamed élete mindkét élethelyzetre ad mintát: egyrészt megmutatta a monogámiát, a hosszú távú kapcsolatot Khadizsával, másrészt a poligámiát is, amit egészen más célok vezéreltek.
[1] Parrinder (1980) 151. o.
[2] Parrinder (1980) 152-153. o.
[3] Mohamed fiai csecsemőkorukban meghaltak.
[4] Parrinder (1980) 152. o.
[5] Machacek (2003) 270-272. o.
[6] Korán 33:32-33
[7] Korán 4:3