Pál apostol és a többiek

Láthattuk, hogy az evangéliumok egy szót sem ejtenek a szexről, és emiatt a csendes hallgatás miatt úgy tűnhet, hogy Jézust nem igazán érdekelte ez a téma. Persze ez nem igaz, mert Jézus nem utasította el a hagyományos zsidó szokást a házasságról, és a családról, és különösen nagy hangsúlyt helyezett az olyan házasságokra, amelyekben a felek kölcsönös szeretettel és tisztelettel viseltetnek egymás iránt. Jézus nem mondott ellent a zsidó kultúra azon részének, ami a férfiak és nők egybekötésére vonatkozott, így bizonyára a szexuális kapcsolatoknak sem, ami a házasság részét képezte. A házasságtörés volt az egyetlen, ami ellen határozottan fellépett, illetve a Pál apostol által is többször említett porneia ellen, ami több mindent is jelenthet, kezdve a prostitúciótól, a nem házastársi szexen át ideértve minden kusza – szexuális – kapcsolatot.    

Pál gyakran tett drasztikusnak tűnő állításokat a házasságról és szexről is, de ő volt az egyik legeredetibb és legműveltebb tanítók egyike, akit az ókeresztény írók előfutárának is tekinthetünk. A páli levelek több információt szolgáltatnak az evangéliumoknál, de nem mindig egyértelmű, hogy mit is kell gondolnunk pontosan erről a kérdésről. Ő sem írta le egészen világosan, sőt némi ellentmondást is vélhetünk felfedezni a szexuális etikájában. Emiatt két dolgot kell szem előtt tartanunk. Egyrészt Pál a szexualitással kapcsolatos válaszainak fő gyűjtőhelyeként a Korintusiaknak írt első levél szolgál. Ez az a város, amely hírhedtté vált erkölcstelenségéről. Másrészt, Pál várta a kor végét, hitt a világ közelgő megsemmisülésében, és az utolsó ítéletben, ezért - mint látni  fogjuk - ez is nagyfokú hatással bírt a férfi és nő intim viszonyáról alkotott véleményének kialakításában.

...

Pál rövid és tömör házastársi és szexuális etikáját a Korinthusiakhoz írt első levél 7. fejezetébe fejtette ki, ahol azt írta, hogy a házaspárok nem tagadhatják meg egymástól az aktust, de ennek kölcsönösnek kell lennie mindkét fél részéről. A férjnek kötelessége megadni, amire a felesége vágyik, és viszont. Ez teljesen megegyezik az eddigiekben bemutatott zsidó tanítással, de nem felel meg a később kialakult radikális nézettel a már állami előjogokat élvező keresztény egyházban. A későbbiekben nyer majd igazán értelmet, de érdekes már itt is megemlíteni, hogy Pál azt írja, hogy a böjtölés és az imádkozás után ugyanúgy folytatódhat a párok hétköznapi élete „mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok”(1 Kor. 7:5). Ennek ellenére a későbbi keresztény hagyományban teljesen eluralkodott az a nézet, hogy az isteni szolgálathoz nem igazán illik a házas - szexuális - élet.  Végül, ez lett a szövegi bizonyíték arra is, hogy a cölibátust, az aszkézist és a szexuális önmegtartóztatást támogassák, és magasabb szintre emeljék. Így vált lassan - az i. u. 2-3. századtól - egyfajta erkölcsi kitüntetés jelévé, ami a halandó embereket megkülönböztette azoktól, akiknek sikerült olyan természetfeletti képességeket kifejleszteni, hogy lebírt mondani a házasságról, és a szexuális életről. Pál apostolra az ószövetségi mózesi törvényeken, és Jézus szavain túl, a klasszikus görög filozófiai iskolák is befolyással voltak. Azon viszont sokat lehetne vitatkozni, hogy milyen mértékben volt rá hatással a platonista irányzat és a sztoikusok által képviselt dualista filozófia, és mit vett át ebből a kereszténység. A mi szempontunkból most elsősorban az a lényeges kérdés, hogy az előbb felsorolt filozófiai iskolák tanításai miként csapódtak  le a korai kereszténységben, mégpedig az ókeresztény írók írásaiban.[1]

[1] Lawrence (2007) 14-17. o.