Rabbik a szexről: Misna és Talmud

A zsidó élet kultikus központjának lerombolása után - i. u. 70-től – fokozatos változás következett be a vallási élet területén is. Az irányítást ettől kezdve a rabbik vették át, és jelentős módosításokat hajtottak végre a meglévő irodalmi korpusz modernizálásával. Ez a törekvés sikeres volt részükről, mert tudósok százai dolgoztak azon, hogy az évszázadok alatt felhalmozódott törvényanyagokat csokorba szedjék. A cél az volt, hogy reagáljanak a változásokra, és megteremtsék a világ különböző pontjain elszórtan élő zsidó társadalom egységes törvény alapját. Így a rabbinikus judaizmusban kitermelődött új irodalmi/jogi anyagra eleinte az ószövetségi törvények magyarázataként tekinthetünk, majd ahogy egyre terjedelmesebbé vált a felhalmozott tudásanyag az egyes (törvény)”könyvek” egymás kommentárjaivá váltak.

........

Ráadásul a szigorú - tisztasági – szabályok betartása mellett, a férfiaknak törekedniük kellett arra, hogy az aktus során a nő vágyait kielégítsék, viszont a férfiak nem várhatják el a szexuális örömöt. A feleség kérheti férje gyengédségét, de nem közvetlenül és kihívóan, hanem finom utalásokat téve rá, amit a férjnek kötelessége is volt teljesíteni. A Babiloni Talmud is hangsúlyozza, hogy egy jó feleség számára biztosítani kellett a kellemes házastársi együttlétet, mert „aki tudja a feleségéről, hogy istenfélő nő és nem a kellő időben látogatja meg a házastársi (kötelesség teljesítésére) bűnös, mert azt mondják: „Ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt”(Jób 5:24).^[8] A férfiaknak további feladatköréhez tartozott az is, hogy utazás előtt „meglátogassa” a feleségét, de csak akkor, ha a nő menstruációs időszaka erre megfelelő volt, valamint akkor, ha az utazást világi célból készülték megtenni. Ha vallási célja volt az útnak, tilos volt, mert olyankor a férfiak a szorongás és a feszélyezettség állapotában voltak.^[9] A rabbik elismerték, hogy a nőknek vannak szexuális szükségleteik, de ez nem jelentette azt, hogy a nőket egyenlő szinten kezelték volna a férfiakkal.^[10] Úgy gondolták, hogy a nőkből hiányzik a fegyelem, és alapvetően kísértést jelentenek a férfiak számára, valamint a szexuális szorongás kiváltó okaként is tekintettek rájuk. (....) A rabbinikus szövegek szerint, a Tóra tanulmányozása a férfiak legfőbb ellenszere a vágyak leküzdésére, valamint az imádság, amin keresztül meg tudták teremteni a bensőséges kapcsolatot Istennel. Ez a két tevékenység a rabbik világában mindent felülmúlt.

A szigorúnak mondható tisztasági szabályok mellett a talmudi szöveg számot ad a szenvedélyek egy olyan típusú korlátozásáról, ami a szex utáni Tóra tanulmányozás előírásait érinti. Ha valaki nemi életét élt, és ez után szeretett volna elmélyedni a Tóra tanaiban, szükséges volt egy rituális fürdő alkalmával bemerítkeznie és megtisztulnia.^[11] A Talmud viszont a későbbiekben hatályon kívül helyezte ezt a szokást, és nem tartották szükségesnek, arra hivatkozva, hogy a Tóra szavai nem fogékonyak a tisztátalanságra. Így a szex többé már nem jelentett akadályt annak, aki tanulmányozni akarta a Tórát, de abszolút ellentmondásos és heterogén szövegek maradtak fenn arról, hogy milyen szabályok vonatkoztak arra a személyre, aki teljes életét a Tórának szentelte. Ez az egyik nagy megoldatlan feszültség a rabbinikus kultúrában.

.............

Úgy tűnik, hogy a jeruzsálemi Talmudban erős hellenisztikus nézetek jelentek meg, tehát a szexualitásra úgy tekintett, mint ami nélkül lehet élni, sőt egyfajta önkontrollt is gyakoroltak, míg a babiloni Talmud gyűjteményében nem ez a meghatározó gondolat. A teljes elvonulásra és aszkézisre egyik helyen sincs példa, - ahogy az egész zsidó kultúrára sem kifejezetten jellemző - de próbáltak kialakítani egy köztes megoldást. Ennek az volt a lényege, hogy a férfiaknak házasságon belül be kellett tölteniük a nemzési kötelezettségüket, de ezzel párhuzamosan élhettek azzal a lehetőséggel, hogy hűségesek maradnak a Tórához, és annak tanulmányozására teszik fel az életüket. Ez egyfajta fél-aszketikus életnek is mondható. Ennek a kivitelezésére több mintát is találhatunk a Talmudban, ahol például sok helyen előfordul, hogy csak házas emberek lehetnek az imádság vezetői, és aki nem házas, nem tanulmányozhatja a Tórát.^[12] Sőt kifejezetten támogatják a szexuális életet, mert úgy vélték, a férfiak nem élhetnek szex nélkül, és nem tudnak koncentrálni a tanulmányokra, ezért javasolták azt, hogy először meg kell házasodni, majd utána elmélyedni a tanulásban. A házasságnak egyfajta védelmi funkciót is tulajdonítottak, ami óv a szennyeződések ellen. Két extrém és szélsőséges esettel találkozhatunk ezzel kapcsolatban a Talmudban. Az egyik ilyen szerint, a férfi közvetlenül a házasságkötés után egy évtizedet szánt az életéből arra, hogy az otthonától, feleségétől távol legyen, és a Tórának szentelje mindennapjait. Némileg ellentmond ennek a szokásoknak az az eset, ahol egy férfi direkt késleltette a házasságát azért, hogy tanulmányozhassa a Tórát. Ez a kivételes történet rámutat arra, hogy ez az ember nem vallotta azt a nézetet, miszerint a nőtlen férfiaknak nem lenne lehetősége a Tóra tanulmányozására. Valószínűleg ez a két eset nem volt mindennapos, és csupán a ritka kivételek közé sorolhatjuk.

Ennek a kevésbé drasztikusnak tűnő fél-aszketikus létmódnak a fő képviselője, - a már említett - Rabbi Eliezer tekinthető, akit az i. u. 1-2. századra datálhatunk. Az ő véleménye semmiben nem különbözött Josephusétól, vagy Philónétól, miszerint a szexuális kapcsolat pusztán a nemzés céljából volt elképzelhető. A fennmaradt szövegek tanúsága szerint Rabbi Eliezer belső kényszerből és kötelességtudatból közeledett feleségéhez. Ez a klasszikus esete az aszketikus gyakorlatnak. A párbeszédjük szerint Rabbi Eliezer feleségét megkérdezték, hogy miért van ilyen szép gyereke.^[13] Az asszony erre azt válaszolta, hogy a férje egy jól megválasztott időpontban, éjfélkor „leplezte le a hüvelyét”, és amint végzett, vissza is fátyolozta. A közösülést úgy írták le, mintha egy démon vezette volna a férfit arra, hogy ezt megtegye.^[14] Szexuális örömről és élvezetről ebben az esetben nem beszélhetünk, a cél az volt, hogy a lehető leggyorsabban elvégezze a férfi a kötelességét. Úgy tűnik, hogy Rabbi Eliezer erősen vonzódott az aszkézishez, ami egyébként jellemezte a hellenisztikus zsidó filozófus iskolák életét, de mint rabbi nem választhatta a cölibátust. Az ő látszólagos különcsége, valószínűleg nem is tekinthető annak, talán már egy elöljárója/átmeneti alakja lehetett a keresztény nézeteknek. Mindenesetre egy kiemelkedő személye volt annak a történelmi változásnak, ami a szexualitáshoz való viszonyt illeti.

[1] A tannák a Talmud írásmagyarázói, bölcsei voltak.

[2] A jeruzsálemi Talmud nem tartalmaz sok aggadikus részletet, ellentétben a babiloni Talmuddal. Erre külön műfaj született, az aggadikus midrás. Ezek a részek több különböző műfajt foglalnak magukban, ide tartozik a Biblia nem törvényi jellegű részleteinek értelmezései, tudós rabbik életéből vett elbeszélések, legendák és néphagyományok, és különböző rabbinikus iskolák applikációja.

[3] Az ismeretlen irány jelen esetben arra utal, hogy nincsen tudomásunk olyan írott szövegről, a Talmudon kívül, amelyben ennyire részletesen írtak volna magáról a szexuális együttlétről és annak szabályozásáról.

[4] „Ezek azok a kötelességek, amelyeket a feleség végez el a férjéért: kukoricaőrlés, sütés, mosás, főzés, gyerek szoptatás, megágyazás, gyapjú készítés. Ha a nő hoz magával egy cselédlányt (a házasságba) nem kell őrölni, sütni, vagy mosni; (ha ő hoz) kettő (cselédlányt) nem kell főzni, vagy gyereket szoptatni; három (cselédlány), nem kell megágyaznia, gyapjút készíteni; négy (cselédlány), magas ülésen ülhet (egyáltalán nem kell dolgoznia)”. Tractate Ketubot 5:5, 5:8 (On Marital Obligation). Berger, M.: Judaism. In: Browning (2006) 29. o. (Fordítás: Rácz-Nagy Zsófia).

[5] „Misna. ”A nő, aki fellázad a férje ellen.” Gemara: Fellázadni (milyen tekintetben)? Rabbi Huna válaszolt: A házassági közösülés (tekintetében). Rabbi Jose, Rabbi Hanina fia erre válaszolt: a munka (tekintetében). Megtapasztaltuk, hasonlóan, ha a férj fellázad a felesége ellen. A szerint, aki azt mondta, ”A házassági közösülés (tekintetében)” (ez a szabály) teljesen logikus és érthető; de aki azt mondta a ”munka” (tekintetében) a férfi (tiltakozhat) bármilyen elköteleződéssel tartozik (egyáltalán dolgozni) neki (a nőnek)? Igen, (a lázadás lehetséges), amikor ő elmagyarázza „nem tartom el és nem támogatom (a feleségem),” a férfinak meg kell válni tőle és kifizetni neki a ketubat. Nem szükséges, hogy megtárgyalja vele (mielőtt elválna tőle)?” Babiloni Talmud. Tractate Kethuboth 63a–63b. Browning (2006) 32. o. (Fordítás: Rácz-Nagy Zsófia)

[6] Tractate Yevamot 6:6 (On Procreation). Browning (2006) 28. o. (Fordítás: Rácz-Nagy Zsófia). 

[7] Tractate Ketubot 5:6-7 (On Conjugal Duties) Browning (2006) 30. o. (Fordítás: Rácz-Nagy Zsófia).

[8] Tractate Yebamot 62B-64B Browning (2006) 33-34. o. (Fordítás: Rácz-Nagy Zsófia). 

[9] Browning (2006) 33. o. 

[10] Bár a nőket alacsonyabb rendűnek tekintették, rengeteg olyan szöveget olvashatunk, ami a férfiakat arra buzdította, hogy feleség nélkül az élet sokkal sivárabb: „egy férfi, akinek nincs felesége öröm, áldás és jóság nélkül él”. A korábban említett Ben Sira Ecclesiasticus című művében is azt írja: „a rossz feleség pestis a férj számára(…) egy gyönyörű feleség öröm a férjnek, és napjainak száma meg fog kétszereződni.” Azonban, ha rossz feleséget választott, a válás dicséretes dologként értékelődött fel, mert „egy rossz feleség olyan, mint egy esős nap”. Ecclesiasticus 26:1. Browning (2006) 24. o. (Fordítás: Rácz-Nagy Zsófia).

[11] Vannak olyan elképzelések is, miszerint az aktus után 3 napig nem tanulmányozhatja az illető a Tórát, valamint a konkrét aktuson kívül ide vették a magömlést is.

[12] Babiloni Talmud Taanith 16a. Boyarin (1995) 139. o.

[13] Érzelmi rendellenesség a szexuális kapcsolatban morális hibákhoz vezet az utódokban, aki kényszeríti a feleségét a szexre becstelen gyereke lesz, viszont a megfelelő szexuális viselkedés és intimitás termel szép gyerekeket, aki egészséges lesz testben és a lélekben is. Boyarin (1995) 47-48. o.

[14] Boyarin (1995) 47. o. Babiloni Talmud Nedarim 20a.