Igaz, lassan egy éve lesz, hogy Torontoban töltöttünk két hetet, de úgy érzem a múzeumi élménybeszámolóm nem lehet teljes anélkül, hogy ne osztanék meg pár képet és ne ejtenék szót a Royal Ontario Múzeumról, ami egy monumentális épületben kapott helyet. Ez nem is csoda, hisz rengeteg megtekinteni való van ott. Szerintem a múzeum plusz szolgáltatásként kialakíthatna alvó helyiségeket is, mert lehetetlenség egy nap alatt mindent alaposan megtekinteni, ezért muszáj volt korlátozni a megtekintett kiállításokra fordított energiát, így csak gyors átfutásra került a természettudományos részleg. Az érdeklődési körömből kifolyólag a vallási és a kulturális részlegeket tekintettük meg alaposabban, ebből jön most egy kis válogatás.

Már a múzeum felé vezető út is egy élmény volt, nem csak a gördülékeny, pontos és patyolattiszta metrószerelvények vannak az ember közérzetére jó hatással, hanem kilépve a metrókocsiból maga a megálló is bámulatos.

  Rengeteg kiállítás van egyszerre, amire nem kellett külön jegyet venni, (ha valaki erre jár akkor érdemes egyébként is CityPass-t vennie) egy jegy árából meg lehetett nézni mindent. A kiállítás maraton eleje a távol-keleti kultúra bemutatásával kezdődött, konkrétan Japánnal, Kínával, Koreával. Rengeteg vallási szobrot állítottak ki. Japánban két vallás volt megfigyelhető, egyrészt a sintó, az ősi vallás és a buddhizmus, amit importáltak. A buddhista szobrok készítése virágzott a 9. században, amely arra ösztönözte őket, hogy a sintó isteneket is így mutassák be. Különböző anyagokból készültek ezek a szobrok, mint a bronz, vagy az agyag.

A kínai kultúrából bemutatásra került egy impozáns, 18. századból származó, fából készült fekete trón, amit arany lakkozással láttak el. Vannak polcai, kis fiókjai, és kéztartója is.

Ami különös érdekessége a Royal Ontario Múzeumnak, hogy a kiállítások közötti szinteken középen van egy hatalmas több méter hosszú kézzel faragott totemoszlop, ami cédrus fából készült. Az épület négy szintjén négy eltérő mintázattal találkozunk, amelyek Brit Columbia, a Csendes-óceán kapujánál élő Nisga'a és Haida emberek származására utal, és az ő családi történeteiknek állít emléket. Az oszlopon lévő figurák olyan teremtményeket mutatnak be, amelyek egy sekély tóban éltek Gitwinksihlkw falu környékén. Ezt tavat egy 1700-as években kitört vulkán teljesen beborította hamuval, a tó ekkor teljesen megsemmisült. Az egykor létező tó most a Nisga'a Memorial Lava Bed Provincial Park területen található. Az oszlopokon emberi fejek, gyíkok és békák találhatóak.

Személyes kedvencem az alábbi kép, ami igazából nem túl régi (1973), és az 1932-es születésű kanadai Norval Morrisseau készítette ezt az egyedi kompozícióval megalkotott képet, és ha rákeresünk több képet is találhatunk ugyanebben a stílusban. A képhez nem ez az idézet tartozik, de engem nagyon megfogott, mivel a kép címe Migration (Vándorlás), úgy véltem jól kombinálható a kettő egymással. Toronto és egyáltalán Kanada az igazi multikulturalizmus hazája, és igazából teljesen jól megfér mindenki egymás mellett és toleránsak. Az alsó idézet fordítása: "Szükségünk van ezekre a hagyományokra, nem csak azért, hogy tudjuk kik vagyunk, hanem azt is, hogy megtudjuk kivé válhatunk".

A Royal Ontario Múzeumban tényleg rengeteg minden van, kezdve a kínai hatások érte brit bútor stílustól, egy átlagos kanadai otthon bútorzatának bemutatásáig, de olyan tematikus részekkel is találkozhatunk, amelyek a Madonna és a gyermek témakörét járja körül.

Természetesen nem maradhatott ki a múzeumi gyűjteményből a zsidó kultúrkör bemutatása sem, engem ez a bronz portré ragadott meg leginkább, amelyet egy zsidó művész Otto Schneid készítette az édesanyjáról, akit megöltek Auschwitzban, a náci koncentrációs táborban 1943-ban. Schneid ezzel a portréval állított emléket az emberiség tragédiájának. Ugyanakkor kifejezte az emberi lélek győzelmének és a lélek felemelkedésének lehetőségét is.

Volt egy havdalah (hávdálá) tányér is, ami csupán azért érdekes, mert a leírás szerint Magyarországról származik (19-20. század). A tányéron Illés próféta látható tüzes szekéren.

A színházi előadások alkalmával használt babák igazán különlegesek voltak az afrikai kultúra bemutatásakor. Voltak utazó bábjátékos színtársulatok, így egy előadás akár kapcsolódhatott a rituális és a közösségi esemény részéhez is. A történetek megerősítették a kulturális normákat és konvenciókat, kinevették az antiszociális viselkedést és fontos társadalmi üzenteteket hordozott. Általában kötött előadásokat adtak elő, de voltak egyéni variációk is, és improvizációra is adtak némi lehetőséget.

A következő pár kép azért fontos számomra, mert amikor egyetemista voltam, rengeteg kurzusunk volt a Közel-Keletről, és emlékszem mennyit láttam a könyvekben például a lent látható reliefet, és hihetetlen volt élőben is látni. Ez az igazán jellegzetes lépkedő oroszlán egy téglafal relief, ami Mezopotámiából származik, i. e. 600 körül. Nabukodonozor - az Újbabiloni Birodalom legismertebb királya - palotájának az előcsarnokát díszítette.

Bár mindig is a görög mitológia volt a legkevésbé lenyűgöző számomra, ezeket az amfórákat látni élőben egy életre szóló élmény volt. A felső képen Héraklész 12 munkája közül azt láthatjuk, amikor megöli a nemeai oroszlánt. Az alsó képen pedig az látható, amikor Héraklész Tritónnal küzd, aki félig ember, félig hal. Mindkét amfóra Tarquinia, Etruriából származik, kb. i.e. 540-520 közöttre tehetőek.

Végül, a kedvenceim a római és bizánci mozaikok. Az antikvitásban gyakran találkozunk akár háztartásokban, városi és vallási épületekben is ilyen mozaikokkal. A falakat, a mennyezetet és a padlót is egyaránt dekorálták ezzel a módszerrel.

Aki Torontoban jár nem szabad kihagynia sem az Aga Khan Múzeumot, sem a Royal Ontario Múzeumot, mert csodálatos élményeket szerezhet.