Szexuális pikánsságok a Talmudból

Vannak a Talmudban rövid utalások arra, hogy mi volt illendő és mi nem a párok között. Annyi biztos, hogy a szerény viselkedés mindkét fél részéről elvárt volt. Emellett kitérnek a közösülés alatti ruházkodás kérdésére; meztelenül vagy felöltözve illik az aktust beteljesíteni. Ebben eltér egymástól a babiloni és a jeruzsálemi Talmud. Míg a babiloni Talmud nem bánja, ha két meztelen test érintkezik egymással az aktus alatt, addig a másik Talmud szövegei szerint Isten utálja azt, aki meztelenül közösül.^[1] Utalnak arra is, hogy bármely más teremtmény előtt – legyen az ember vagy állat - közösülni tilos.^[2] A római szokás szerint a rabszolgák jelen voltak a közösüléskor, mert ők hessegették el a rovarokat, de ezzel a gyakorlattal élesen szembehelyezkedett a zsidó szokás. Továbbá a Talmud nem tiltotta az anális vagy orális szexet, vagy azt, hogy a nő felül legyen az aktus során. Sőt olyan részletekre is kiterjedt a figyelmük, ami a légyott alatti beszédre vonatkozott,^[3] amit egy időben nem tartottak erkölcsösnek, de ez később megváltozott és megengedték. A szabályozások részletessége további meglepetéseket is tartogat, például amikor meghatározták azt, hogy szeretkezni kizárólag sötétben szabad/ildomos. Ennek egyik oka, hogy a világosban történő szexuális aktus során nem tűnhetnek olyan vonzónak a felek egymás előtt. Ezért az volt a szokás, hogy este, vagy éjszaka – leginkább szombaton - közösülnek, de nappal is lehetséges a légyott, akkor, ha a szobában sötét van.^[4] Végül, a rabbik továbbra is követték azt az Ószövetségből megismert gondolatot, hogy a sperma szent anyag, aminek a pazarlását nem nézték jó szemmel, ezért a férfiaknak önmegtartóztatást írtak elő, és szigorúan tiltották a maszturbációt, sőt a vizeléskori pénisztartás is tiltott dolog volt, mert attól tartottak, hogy egy ilyen érintkezés is kísértéshez vezethet.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a szexuális kényszer minden esetben tilos és tiltott volt, - és törvényileg szabályozták - nem csak a házasságon kívül, hanem belül is. A Talmud egyértelműen elítélte azt a férfit, aki úgy közösül feleségével, hogy az nem akarja. Jól lehet, hogy a női egyenjogúság egyáltalán nem létezett, és nem szokatlan, ha egy nőt tulajdoni tárgynak tekintettek, de ettől még kirekesztő viselkedésnek számított, ha egy férfi erőszakosan akart közösülni a feleségével. Sőt, olvashatunk olyat is, hogy az aktust közvetlenül az első után nem lenne szabad megismételni, még akkor sem, ha a nő akarja, mert a második már nem lenne teremtő. Attól, hogy a rabbik előírtak bizonyos magatartásformákat, még nem bizonyítja azt, hogy a párok ezt betartották, sőt hogy azt sem, hogy mennyire jutott el hozzájuk ez az egész. Azt, hogy ténylegesen mi történt az ágyban, nem lehet tudni. Lényeges, de egyben megválaszolhatatlan kérdés, hogy ami fölött a rabbik fenn kívánták tartani az ellenőrzést mennyire volt lehetséges. Ez a fajta érzelmi és kapcsolati szint ellenőrzése lehetetlen.

Étel és szex párhuzama

A lehetetlenséggel egyenlő megmondani, hogy a házastársi szexnek mennyi érzelmi értéke volt ebben az időben a sok szabály betartása mellett. A babiloni Talmud szövegei arra utalnak, hogy a szexualitás Isten részéről jó dolog, és öröm az ember számára, ami kellemes közérzetet teremt mindkét fél számára. Ezt támasztja alá az a talmudi metafora, ami az étkezést és a szexet összekapcsolta. Ahogy az evésnek és az ivásnak az elsődleges funkciója a test életben tartása, ez párhuzamos azzal, hogy a szexualitás elsődleges célja a létezés folytatása, a nemzés, a teremtés továbbvitele. Az étkezés másodlagos feladata a jó ételek örömteli elfogyasztása mellett az is, hogy szociális kötődések is kialakulnak, ugyanígy a szeretkezés alkalmával szintén ott szerepel az öröm, az intimitás, a testi jólét/kielégülés.^[5] Amikor a rabbik az örömről és az intimitásról beszéltek, mindig belevették a gyereknemzés kérdését is, mint a szexuális élet szerves rész, ami az utódok által válik harmonikussá. Szexuális életet élni lehetett akkor is, ha nő már terhes volt, de ha bármilyen okból kifolyólag úgy tűnt, hogy a párok nem képesek az utód létrehozására, akkor is bátorították őket arra, hogy házas életet éljenek. Abban az esetben, ha egy nő számára nem javasolt a terhesség egészségügyi okok miatt, megengedték a fogamzásgátlást, mert úgy vélték, hogy az örömnek az egészséges test számára is szüksége van. Így a szexualitást lehetett úgy is értelmezni, mint ami a test egyik szükségelte, és éppen annyira igényli, mint, ahogy az evést.

[1] Boyarin (1995) 49. o. Wayyiqra Rabba 21:8.

[2] Boyarin (1995) 125. o. Babiloni Talmud Nidda 17a.

[3] Boyarin (1995) 122. o.

[4] Boyarin (1995) 125. o.

[5] Boyarin (1195) 117. o.