Szexuális szokások az iszlám vallásban

Fontos szót ejteni arról, hogy ebben a vallásban mikor kezdődik a szexuális élet. A szexuális vágy a pubertás korban (bulugh) veszi kezdetét, ami a fiúk esetében 15 (hold)éves korukban, a lányok esetében 9 (hold)éves korukban következik be. Mivel a szexuális vágyak - amelyek a pubertás korban kezdődnek - kielégítése a házasság keretén belül történhetett, ezért is tették elérhetővé a korai házasságot, és részesítették előnyben, hogy előbb házasodjanak és utána tanuljanak. Bár a fizikai érettség önmagában kevés, az elme érettsége, és azt, hogy önállóan el tudják tartani magunkat ugyanolyan fontos kellene, hogy legyen, ami nyilván ilyen idős korban aligha állhatott fenn. Ha mégsem házasodnak meg a pubertás kor beálltával, akkor két lehetőség állt előttük: 1, az ideiglenes absztiencia (önmegtartóztatás), ami böjtöléssel éri el, hogy az akaratereje erősebb legyen, ezáltal pedig a szexuális vágyakat vissza tudja szorítani, vagy az 2, ideiglenes házasság (muta), amiről már fentebb volt szó. Ennek a lényege, hogy meghatározott időszakra kötötték a házasságot, de elsődleges funkciója a szexuális vágy kielégítésére szolgált, de ebben a típusú házasságban a férfi nem volt köteles például eltartani a nőt.

Az iszlám nem csak tolerálja, de kifejezetten megemlíti és szabadon beszél az emberek szexualitásáról, és elismeri mind a szociális, fizika, és pszichikai jellemzőit. Az iszlám vallás meggyőződése szerint a szexualitás az egyensúly létrehozásáról szól, ami a spiritualitás és a földi vágyak szükségleteit hozza összhangba. A szexualitás alapvetően a nemek harmóniájának koncepcióján alapul, ami így kívánja elérni a házasság teljességének állapotát. Ez valósul meg azáltal, hogy megpróbálnak létrehozni egy komplex morális és jogi rendszert, amelynek célja, hogy meghatározzák a közösség szexuális igényeit és a társadalmi interakciót, ezért sok szabályozást olvashatunk arról, hogy mi a helyes szexuális viselkedés a férfi és nő kapcsolatában, és ellentétben más hagyományokkal az iszlám nem jelölt meg ebben olyan exkluzív határokat a szent és profán szféra között. A házastársak mindkét felének joga van ahhoz, hogy ezt a köteléket, amit a házasság nyújt, a fizikai vágyat, a testi örömöket megéljék és ne generáljon bennük bűntudatot. Az iszlám vallás álláspontja a szexualitásról, hogy áldásként tekintenek rá, amely Istentől jön, amit élvezni lehet és helyes is addig, amíg házastársi keretek között történik.[1]

Nézzünk át pár rövid, általános szokást. Vannak olyan időszakok, napok, amikor a közösülés ugyan nem számított tiltott (haram) dolognak, de nem is volt különösebben ajánlatos (makruh). Ezek az időpontok a következőek voltak: természeti katasztrófák idején, mint például földrengés, hurrikán, vagy napfogyatkozás. A napszakokat tekintve nem volt javasolt a hajnaltól naplementéig tartó időszak, a holdhónap utolsó három éjszakája, és minden holdhónap első előestéje, vagy a Dhul-Hijja/A zarándoklat hónapja, ami a 12. iszlám hónap, amikor böjtölnek, ennek a hónapnak az első 10 napjának az utolsó előestéjén sem illett házastársi kapcsolatot létesíteni. Vannak olyan leírások, amelyek a hét napjai között is meghatározták melyik lehet a legideálisabb: vasárnap, hétfő, szerda, csütörtök, és péntek este, valamint csütörtökön délben,[2] de tulajdonképpen bármikor, ha a feleség szeretkezni akar. Legalább egy hónapban egyszer azonban kötelező az aktus, kivéve akkor, ha a feleség nem mond le erről a jogáról. A közösülési pozíciókat illetően nincs korlátozás, vagy tiltás, ezt a kérdést nyitva hagyja, de van olyan forrás, aki óva int a túlzott akrobatikus pózoktól, nehogy fizikai károsodást szenvedjenek, az alapszabály tulajdonképpen a kölcsönös örömön nyugszik. A részletekhez, a férfi és nő közötti szexuális etikettre vonatkozóan Al-Gazáli leírásait hívjuk ehhez most segítségül.[3] Ő tárgyalja ezt a kérdést részletesen az iszlám attitűdről, és foglalkozott ezzel a témával a tisztaság és az imádság szempontjából is. Két olyan alkalmat említ meg, amikor a szexuális aktus szigorúan tilosnak számít. Az egyik ilyen alkalom Ramadánkor, amikor böjtölnek, a másik pedig a nő menstruációs periódusában.[4] A havi vérzés időtartamát 3-10 nap közé teszik, ha a vérzés kevesebb volt mint 3 nap az nem számított menstruációnak, ha több mint 10 nap volt, akkor az rendszertelen vérzés volt, ami alatt a szex tilosnak számított. A nők havi vérzése azért is érdekes itt, mert nem olyan szigorúan jelenik meg, mint a judaizmusban. Egyöntetű a vélemény arról, és ebben nincs eltérés, hogy egy menstruáló nővel nemi életet élni szigorúan tilos, ezt a Korán is alátámasztja: „Kérdeznek a havi vérzésről, mondd: Ez betegség és hagyjátok magukra asszonyaitokat havi vérzéskor, s ne közeledjetek feléjük, míg meg nem tisztulnak. Midőn megtisztultak jöjjetek hozzájuk, ahogy Allah parancsolja néktek. Mert bizony Allah szereti a megbánókat és szereti a megtisztulókat.”[5] Az eltérés ott mutatkozik meg, hogy amíg a zsidó vallásban a férfiak meg sem érinthetik a nőket, addig Al-Ghazáli rámutat arra, hogy egy férfi kapcsolatba léphet a nő más testrészeivel, kivéve a hüvelyével.[6] A férfi ekkor is megölelheti a nőt, aki ehet ugyanabból az ételből, mint a háztartásban élők. Mindent ugyanúgy csinálhatnak, kivéve a közösülést. Így a muszlimok kevésbé szigorúak, mint a zsidók, abban a tekintetben, hogy miként kell együtt élni egy menstruáló nővel. A menstruációs aktust érintő tilalom azért is lényeges, mert úgy vélték, hogy a vér - a nők mellett - a férfiakat is tisztátalanná teszi, és mert ezen időszak alatt a nők teste szennyezett, ezért az imára is alkalmatlan. Általános elfogadott nézet, hogy a nőknek ilyenkor nem kellene böjtölni, bizonyos rítusokat előkészíteni, vagy akár részt venni benne, sőt a mecsetbe sem javasolt belépniük, valamint nem ajánlott a Korán szavalása sem. Bár a nőket úgy jelölik meg ekkor, mint akik szennyezettek, ennek semmilyen erkölcsi vonatkozása nincsen, és nem kapcsolódik hozzá semmilyen bűnös dologhoz. A testi váladék, a férfi részéről a sperma, és nő részéről a menstruációs vér testi szennyeződés, ami mindkét fél részéről egyaránt rituális tisztulást igényel.[7] Az általános fizikai tisztaságot egyébként is egyfajta erényként jelölték meg a vallásban, és egyéb váladékozás, hányás, rendellenes hüvelyi folyás, vagy bármely testrésznek a vérzése is kisebb szennyeződésnek minősül, amit meg kell tisztítani még az istentisztelet megkezdése előtt. A fizikai tisztaságra nagy hangsúlyt fektettek, de soha nem állították, hogy a test eredendően bűnös vagy tisztátalan lenne.

Most térjünk rá arra, hogy milyen konkrét leírásokat olvashatunk az intim kapcsolatra vonatkozóan a házaspárok között. A muszlimok igyekeznek irányítani minden cselekedetüket az Istenre való emlékezés felé, és a szex sem kivétel ezen erőfeszítések alól. Al-Ghazáli szerint a házaspároknak az aktust azzal kellene kezdeni, hogy Allahot dicsérik, majd ezután következet az előjáték (mustahab), ahol a gyengéd szavakat és simogatást kell előtérbe helyezni. A Próféta szerint a szex előjáték nélkül kegyetlenség, és az állatok viselkedésére hasonlít. Az aktus végén, még egyszer imádkozni kell Allahoz, és egyes feljegyzések szerint ezt közösen kell végrehajtani Mekka felé fordulva. A rituális mosdást[8] a közösülés előtt és után is meg kellett valósítani, de ettől még nem tulajdonítottak az aktusnak semmilyen tisztátalan vagy erkölcstelen értelmet. Ha ez a helyzet állna fenn, akkor nem lenne ilyen fontos az, hogy megemlékezzenek Allahról az együttlét előtt és után. A fizikai váladék lemosása közösülés után csupán higiéniai dolog, a szex utáni mosdás nem azt jelentette, hogy lelkileg tisztátalanok lettek volna. A feleségnek kötelessége kielégíteni a férfi vágyát, még akkor is, ha éppen elfoglaltsága van, de a férfinak is biztosítania kell azt, hogy a nő megtapasztalja az orgazmust, mert ez nem a férfiaknak jár egyedül, a nőnek is részesülnie kell belőle. Fontos, hogy az aktus során mindketten elégedettek legyenek, és biztosítva legyen a házastársi szex minősége. Vannak azonban olyan korlátozások, amiket az aktus során nem lehet csinálni. Ilyen például, az anális szex, amelyet minden hagyomány, és jogi iskola egyöntetűen megtilt és elutasít. Ezzel szemben az orális szexet egyes jogi iskolák megengedőnek gondolták, mások nem.[9] Valamint, nem számított tiltott dolognak az aktus megszakítása sem (coitus interruptus/azl), ami fogamzásgátló módszernek is tekinthető. Abban az esetben lehetett ezt az eljárást megengedni, ha a nő életét a terhesség veszélyeztette, valamint ha ez a helyzet állt fenn, akkor az abortusz is engedélyezett volt.[10]

[1] A házasságon kívüli szexet súlyos bűnnek tartják, amit elítélnek, és a férfiakat és a nőket súlyosan büntették emiatt: „A parázna férfit, vagy nőt, hát korbácsoljátok meg mindegyiket száz korbácsütéssel. S ne tartson vissza titeket őirántuk szánalom az Allahi szolgálattételtől, ha hiszitek Allahot, s az Ítélet Napját. S had legyen tanuja büntetésüknek a hívők egy csoportja.” Korán 24:9

[2] A csütörtök és péntek hétvégének számít.

[3] Machacek (2003) 265-267. o.

[4] Valamint szülés után 10 napig sem lehetett szexuális életet élni, vagy a mekkai zarándoklat alkalmával.

[5] Korán 2:222

[6] Továbbá nem volt ajánlott a nő köldökét és térdét sem megérinteni.

[7] Egy nő megkérdezte Mohamedet arról, hogy miként mosakodjon meg menstruáció után, amire a Próféta azt válaszolta, hogy pamuttal, vagy pézsmával.

[8] Aisa, Mohamed felesége, aki az elmondások szerint igen éles nyelvű volt, azt mondta, hogy Mohamed megcsókolta az egyik feleségét és aztán úgy imádkozott, hogy nem tisztult meg. Ennek a kijelentésnek az igazságtartalmát vitatták, mert a muszlimoknál szex előtt is tisztálkodni kell. Más kijelentés szerint mosdásra azért van szükség, és azután van szükség, ha az ember lefeküdt a feleségével, de nem történt magömlés. Bár egy másik hagyomány azt mondja, hogy mosakodni csak azután kell, ha a kibocsátás megtörtént. A férfiaknak el kellene kerülni, hogy meztelenek legyenek, mert az angyalok mindig jelen vannak, kivéve akkor, amikor a férfi közösül.

[9] A férfi megérinthette a nő vagináját a szájával. Azt viszont tiltották, hogy bármilyen tárgyat dugjon bele.

[10] Parrinder (1980) 160-165. o.

[11] Korán 44:54

[12] http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/huri.html