A Bibliában Mózes haláláról elég szűkszavúan olvashatunk. Természetesen felmerült az igény, hogy Mózes - mint Szabadító, aki kivezette Izrael népét Egyiptomból és 40 éven át a pusztában vándorolt velük, aki végül nem léphetett be az Ígéret földjére – halálának titokzatos körülményeiről részletesebb információkat kapjanak. Már az első századi hellenisztikus világban, az időszámításunk kezdete körüli időkben találunk olyan szerzőket, akik arra a feladatra vállalkoztak, hogy megírják Mózes életét. Témánk szempontjából egy egészen szűk eseményt vizsgálunk meg, - mint a címben is utaltam rá - és nem célom, hogy Mózes egész életét tárgyaljam, egy egészen apró részletet emelek ki Izrael Szabadítójának életéből, ez pedig a halála.

Ahhoz, hogy a fő gondolatmenetet és az esetleges problémakörét megértsük, valamint egyfajta következtetésre jussunk először szükséges a hellenisztikus kor munkáit megvizsgálni. Ehhez segítségünkre lesz négy korabeli irat. Ebbe az időintervallumba tartozik és ismertetem részletesebben az Alexandriai Philo által írt De Vita Mosis (Mózes élete) c. könyvet, továbbá egy apokrif iratot, amit egy ismeretlen szerző művének tartanak, de sokan Alexandriai Philón-nak tulajdonítják az Assumptionis Moysi Fragmenta[1] (Mózes mennybemenetele-töredék). A Pszeudo-Philo-nak tulajdonított Liber Antiquitatum Biblicarum (LAB)[2] c. művet. Végül Josephus Flavius, Antiquitates Judaicae (A zsidók története) c. művéhez fordulunk.

Általánosságban elmondható, hogy ezek az iratok Mózes halálát úgy jelenítik meg, mint, akit Isten felemelt a mennybe, elragadva őt az emberektől. Az egyszerűbb átláthatóság kedvéért egy táblázat nyújt segítséget abban, hogy a fentebb említett négy iratban milyen motívumok jelennek meg. Ezek a momentumok később fontos szerepet fognak játszani.

Alexandriai Philón: De Vita Mosis (Mózes élete)

 A táblázatból láthatjuk, hogy öt olyan részletet ragadtunk ki, ami szorosan kapcsolódik Mózes halálához. Az első és az egyik legfontosabb jelenet, - ami majd a későbbiekben is fontos lesz - amikor Mózes elbúcsúzik a néptől, Izrael véneitől és Józsuétól. Ez az úgynevezett búcsú-jelenet az általunk kiválasztott négy irat közül – egy kivételével – mindegyik ír Mózes búcsújáról. Szinte semmit nem olvashatunk erre vonatkozóan Alexandriai Philón, De Vita Mosis c. művében, ellentétben a másik három irattal, amelyek részletesen szólnak erről, bár az egyes művek más-más szereplőt emelnek ki, akiktől Mózes végső búcsút vett.

A búcsú-jelenet szempontjából tehát nem tudunk meg semmit Alexandriai Philo: Mózes élete című művéből. Azt viszont igen, hogy Mózes halálát az emberek egy hónapig gyászolták. 

”… az egész nép egy teljes hónapon át könnyezve gyászolta, magán- és közös gyászt viselve, a külön-külön és mindnyájukkal szemben tanúsított jósága és gondoskodása miatt.”[3]

Ez a mű ugyan nem túl bő szavú, de egy fontos elemet csak itt és Pszeudo-Philo Liber Antiquitatum Biblicarumában olvashatunk. Ez pedig Mózes földi sírjának az eltűnését és temetésének különlegességét írja le. Mózes temetése abban volt más a többi halandó emberétől, hogy maga Isten gondoskodott arról, hogy Mózes testét eltemesse, aminek egy ember sem volt a szemtanúja és a mai napig nem lehet tudni Mózes sírja hol található.

 „…még életben volt, tökéletes próféciát mondott önmagáról, mint halottról: hogy meghalt, de sehol sem halt meg; hogy eltemették, de senki sem volt jelen – nyilván nem halandó kezek, hanem halhatatlan hatalmak: hogy végtisztességben sem részesítették ősei sírjánál, és díszes síremléket sem kapott, amit nem is látott senki emberfia.”[4]

Az utolsó momentum, amit ez a mű leír, az Mózes végső felemelkedése a mennybe, amit úgy ábrázol, mint egy hirtelen eltűnés, elragadtatás egy felhőben. Van még két másik leírás – Josephus és a vélhetőleg Alexandriai Philón által írt Assumptyonis Moysi - az általunk vizsgált négy iratból, ami szintén erről a jelenetről szól. Bár a legrészletesebb leírást nem Philón-nál, hanem Jospehus Flavius-nál olvashatjuk, mint a következő részben látni fogjuk.

„Évek múltán, amikor itteni lakhelyét az égbe készült áthelyezni, hogy a halandó életet elhagyva halhatatlanná váljék – miután majd magához szólította az Atya, aki őt, a kettős természetű, lélekből és testből álló lényt a Naphoz igen hasonló szellemmé formálva át egynemű természetté lényegítette… Amikor ugyanis már fellépett a kocsira és rajtvonalhoz állt, hogy átszellemülve és Istent átjárva, noha még életben volt, tökéletes próféciát mondott önmagáról, mint halottról.”[5]

[1] A szerző tanult zsidó lehetett, próbálták meghatározni, hogy melyik vallási párthoz tartozhatott, de kizárták, hogy szadduceus, esszénus vagy zelóta lett volna. A könyv eredetileg héber nyelven íródott, a könyv belső bizonyítékai alapján valószínűleg i. u. 70 előtti időszakban. A jeruzsálemi templomot még nem rombolták le a könyv megírásakor, ha mégis lerombolták volna arra történt volna valami utalás, mert ez egy olyan meghatározó esemény volt, amely mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. A templom pusztulása a későbbi zsidó irodalomban mindenhol megjelent, pláne az azt követő 60 évben, így, akik i. u. 70-re datálják a könyv keletkezését azoknak ezt az érvet kell megcáfolnia. Ha még pontosabban meg akarjuk határozni a könyv keletkezését, akkor i. u. 7-30 közötti időszakra tehetjük.  Charles R. H. (ed.): The Assumption of Moses. Adam and Charles Black- London. 1897.  xiv-lxv.   

[2] A könyv szerzője újra elmeséli – kiszínezve - Izrael történelmét Ádámtól egészen Dávid király uralkodásáig. Mózes búcsújáról, utolsó imájáról és haláláról is ír felhasználva a Deuteronomiumban olvasható anyagot. A Liber Antiquitatum Biblicarum jelenlegi formája latinul olvasható, amelyet a görög verzióból fordítottak le, de az eredeti nyelve valószínűleg a héber volt, erre a latin szöveg mögötti szemitizmusok engednek következtetni. A könyv keletkezési idejének és helyének meghatározására sok lehetséges adat van. Ezek közül legfontosabb azt megállapítani, hogy i. u. 70 előtt vagy után keletkezett-e. A kutatók többsége szerint i.e. 70 előtt keletkezhetett, Jézus kora körüli időben. Pszeudo-Philo valószínűleg Palesztinában tevékenykedhetett és héberül írt. A mi témánk szempontjából fontos kiemelni, hogy Pszeudo-Philo azt írja, hogy Mózes temetése Isten által történt, és az angyalok is gyászolták Mózes halálát (LAB 19:16), míg Philo művében azt olvashatjuk, hogy az angyalok voltak azok, akik jelen voltak Mózes halálakor. Charlesworth J. H. (ed.): The Old Testament Pseudoepigrapha. Vol. 2. Doubleday. New York. 297-303. o.    

[3] Vita Mosis Philo II. könyv 291.

[4] Vita Mosis Philo II. könyv 291.

[5] Vita Mosis Philo II. könyv 288, 291.