Legelső írásom az egyik legnagyobb nyári élményemről fog szólni, egy nemrég nyitott - 2014. szeptember 12. - torontói iszlám vallástörténeti múzeumról, az Aga Khan múzeumról. Tavaly év vége óta tudtam, hogy idén nyáron eljutok Torontóba, ezért a nagy tervezgetés közepette botlottam bele ebbe az újonnan nyílt múzeumba. Már a honlapja is lenyűgöző volt, ugyanis szinte majdnem minden kiállítási tárgyat közzétesznek és részletes információkkal látnak el, ráadásul folyamatosan frissítik és cserélik is a képeket. Így azok helyzetét is megkönnyítik, akik nem tudják meglátogatni a kiállítást. Ha valaki pedig eljutna Torontóba ne hagyja ki! Igaz, a belépő kicsit drágább a többi múzeumhoz képest, és Torontó központjától távolabb helyezkedik el, de így legalább az ember megtapasztalhatja a helyi tömegközlekedést, ami tényleg fantasztikus; gyors, kényelmes és megbízható.  

Az állandó kiállítás a muszlim világ építészetének, és művészetének fejlődésére helyezi a hangsúlyt. A kiállított tárgyak és festmények a Közel-Keletről, Iránból, Irakból és India északi és nyugati részéről származnak. Az alábbi összeállítás szubjektív módon történt, és igyekeztem azok közül válogatni, ami a múzeum honlapján jelenleg nem található meg.

Természetesen egy iszlám kultúra bemutatására törekvő múzeumból nem jöhettünk úgy ki, hogy ne lássunk pár Koránt. Jelen esetben, az iszlám művészet egyik legimpozánsabb kéziratát, egy kék Koránt is láthattunk. Származási helyét tekintve Észak-Afrikát jelölték meg, Kairouant, Tunéziában. Az indigót, amivel a pergamenre festettek valószínűleg Egyiptomból szállították. A sötétkék szín kapcsolatba hozható a királysággal, a hatalommal, és hangsúlyozza a politika befolyást, valamint az esztétikai élményt. 

Az iszlám világ szellemi történetében aranykorként jelenik meg az i. u. 7-15. századig tartó időszak. Ebben az időben olyan városok, mint Bagdad, Damaszkusz, Kairó stb. a tanulás és a tudás központjává vált. A főbb tudományterületek, mint az asztronómia, anatómia, matematika, orvoslás, fizika és a földrajz virágzott, ami új iskolák, könyvtárak, egyetemek alapítását is magával hozta. A kiállítási tárgyak közül érdemes itt kiemelni két kéziratot. Az egyik egy botanikus könyv, aminek származási helye feltehetően Irak volt, az i. u. 13. században. A kézirat a De Materia Medica - Khawass Al-Ashjar - arab verziója, amit Dioszkoridész római orvosnak és botanikusnak tulajdonítanak. A botanikus könyv ezen részletében két növényt láthatunk. Az egyiket nárd (spikenard) néven azonosítja, ez egy borostyánsárga színű növény, ami főleg a belőle kinyert olaj miatt fontos, amit a rómaiak parfümként kenték magukra, de orvosságként is használták, legalábbis a vallási szövegekben vannak erre utalások. Sőt, a Biblia ó,- és újszövetségi részében is megjelenik. A bal alsó növény mellett pedig azt olvashatjuk: "Ezt itt a darwanj (doronicum) fajtájába tartozik". A doronicium nemzettség tagjai a nárdhoz hasonlóan sárgás, virágot hozó növények, és a napraforgók családjához tartoznak.

A tudományos könyveknél maradva, meg kell említenünk Ibn Sina (megh. 1037) perzsa tudóst, aki egy ötkötetes enciklopédiát írt, aminek neve Al-Qanun Fil-Tibb (Az orvostudomány kánonja). Ebben gyúrta össze a muszlim, a görög-római, és a kínai világ orvosi ismerteit. Ez volt a legbefolyásosabb orvosi enciklika Európában is, az egyetemeken is ebből tanítottak egészen a 18. századig. A könyv származási helye Irán vagy Irak.

Ráadásnak álljon még itt egy tudományos könyv, a Mansur által írt a - Tashrih-e Mansuri - anatómiai könyv. Ez volt az első értekezés az iszlám világban az egész emberi testről. Mansur anatómiája a test rendszerét öt részre osztotta: csontváz, idegrendszer, izmok, vénák, artériák.

A következőkben kisebb tárgyakat fogok mutatni felüdülésként. A kiállított tárgyak között rengeteg gyertyatartó volt. Ezek közül érdemes kiemelni az alább látható impozáns 12. századi Kelet-Iránból származó dombornyomásos bronz gyertyatartót.

Most következzen egy 10. századi üveg rózsavíz locsoló, Iránból.

Egy bronz olajlámpatartó a 9-10. századból.

Ennél a tárgynál, az albarello-nál érdemes pár mondat erejéig elidőzni. Ennek az agyagedény korsónak a fő funkciója orvosi korsó volt, amiben kenőcsöket tartottak, illetve gyógyszereket szárítottak. Körülbelül a 15. században, Itáliában a lakás díszítésére is használták. Ettől függően változott a díszítése és a mérete is, amiből az illető társadalomban betöltött szerepe és gazdagsága is lemérhetővé vált. Az alábbi tárgy 13. századi, és Szíriából, Raqqából származik.

A kiállításon szebbnél szebb burkolócserepeket, tartópilléreket lehet látni. Ezek közül rengeteg megtalálható a honlapon is. Most szeretném a könyvborítókat kiemelni, és mindenkivel megcsodáltatni.

Masnavi-e Jalali készítette könyvborító. 15. század vége. Irán. Bőr, nyomott mintás, aranyozással.

Irán. 16. század eleje. Kartonpapírból, és olajfestékkel készült.

A Zad al-Ma'ad könyv borítója. 19. század. Papírmaséból és olajfestékkel készült.

Végül egy olyan tálat mutatok, aminek a közepén látható motívum ihlette az Aga Khan múzeum emblémáját. A színes háttéren, a szélesen festett ecsetvonások, az egybefonódó vonalak, és a betűk közé beékelt absztrakt körök között a következő olvasható: "A nagylelkűség a Paradicsom lakóinak a kiváltsága". A tál közepén az átszövő vonalak egy nyolcágú csillagot ábrázolnak. A tál a 10. századból, Észak-Iránból származik.